A digitális korszak alapjaiban formálta át emberi kapcsolatainkat. Nőtt a sebessége, mennyisége és megváltozott a formája is, miközben a magány élménye is új arcot kapott. Míg az internet térhódítása előtt a személyes interakciók jelentették az ember és ember közötti kommunikációt, addig ma már sokszor a „találkozások” nagy része az online térben zajlik, ami alapjaiban kérdőjelezheti meg az így együtt töltött idő minőségét, mélységét.
A digitális világnak kettős hatása lehet érzelmeinkre, hiszen egyrészt csökkentheti a fizikai elszigeteltséget, mert a távolabb élő ismerősökkel is könnyedén tarthatjuk a kapcsolatot, ugyanakkor hozzájárul a felszínesség és érzelmi elszegényedés növekedéséhez, ami tartós magányhoz vezethet.
Az első esetben az országhatárok elmosódnak, a földrajzi távolság nem akadály többé. Könnyebben elérjük a barátokat, régi osztálytársakat, külföldön élő családtagokat. A közösségi-médiaplatformok lehetővé teszik számunkra, hogy azonnal megosszuk élményeinket, gondolatainkat, és gyorsan reagáljunk mások bejegyzéseire. Ez egyfajta állandó „összekapcsoltság" illúzióját keltheti, ahol sosem maradunk egyedül.
Az online kommunikációból azonban hiányzik a non-verbális tartalom, a másik ember arcának üzenetei, a tekintet, a kézmozdulatok, az érintés, a hangszín árnyalatai, amelyek a mélyebb, valós emberi találkozások, beszélgetések alapját képezik.
És itt törhet utat az elmagányosodás, amikor szembesülünk azzal, hogy a sok közösségi médiás tartalom, bejegyzéseinkre érkező reakciók dacára mégis egyedül érezzük magunkat.
– A magányt legtöbbször társas jelenségként értelmezzük, azaz valaki akkor magányos, ha nincsenek barátai vagy mélyebb emberi kapcsolatai. Ugyanakkor létezik egzisztenciális magány is: az a mély, szubjektív élmény, amikor úgy érezzük, hogy gondolatainkat, érzéseinket senki nem érti igazán, és a „belső világunkhoz” senki sem fér hozzá – írja Weszelovits Dániel pszichológus, aki épp e témában végezte szakdolgozati kutatását.
A szakember szerint bár a közösségi média elsődleges célja a kapcsolódás, paradox módon éppen ez az, ami a magány érzését fokozhatja. Egy kutatás szerint az emberek jelentős része nem aktív kommunikációra használja a platformokat, hanem mások életének passzív követésére, aminek negatív következményei lehetnek a szubjektív jóllétükre nézve, mert ez könnyen vezethet önértékelési problémákhoz és a másokkal való negatív irányú összehasonlításokhoz, irigységhez. Nem meglepő, hiszen az online világban leginkább ismerőseink sikereit és boldog pillanatait látjuk.
Számos tanulmány foglalkozott az elmúlt években a közösségi média és a magány kapcsolatával. Egy tanulmány például arra jutott, hogy a helyzeti magány növeli a Facebook-használatot, főleg nőknél, míg a tartós, személyiségszintű magány inkább csökkenti azt. Egy korábbi kutatás szerint a magányosabb emberek gyakrabban keresnek kapcsolatokat az online térben, de nem feltétlenül kötődnek érzelmileg ezekhez a platformokhoz.
Ahogy más, a mentális egészségünkre káros hatások esetében, úgy itt is létezik megoldás arra, hogy elkerüljük az elmagányosodás érzését, ha pedig már belekerültünk ebbe a folyamatba, megállítsuk azt.
Mint oly sok digitális „szennyezésnél”, úgy itt is lehet az első lépés a tudatos médiafogyasztás.
Korlátozzuk a közösségi média használatát, tartsunk „digitális detox" időszakokat, és törekedjünk arra, hogy minél több személyes találkozást szervezzünk barátainkkal, családtagjainkkal.
Lépjünk ki gyakrabban az offline világba, menjünk emberek közé, járjunk ismét gyalog, sétáljunk, kiránduljunk. Keressünk magunknak olyan elfoglaltságot, ami örömet okot, esetleg olyan hobbit, amely közelebb hoz más, hasonló érdeklődésű emberekhez.
A közösségi platformokon ne hasonlítsuk össze magunkat mások bejegyzéseivel, hiszen ezek a tartalmak nem a teljes valóságot mutatják meg az ismerőseink életéből, csak a legszebb, gyakran idealizált életképeket tárják elénk.
Az online világ új lehetőségeket ad a kapcsolattartásra, de nem helyettesíti automatikusan a mély emberi kötődéseket. A magány, az elmagányosodás elleni küzdelemben az egyéni és közösségi tudatosság, valamint a minőségi kapcsolatok építése a kulcs.
