Ahhoz, hogy eljussunk a fiatalokhoz, elengedhetetlen a mélyebb beszélgetés, viszont nem egyszerű feladat megérteni őket és megértetni velük magunkat. De ha követünk néhány alapszabályt, akkor sikeres párbeszéd alakulhat ki a generációk között.
Az életkezdési krízis (kapunyitási pánik) leginkább a „Z” generációt érinti, ők azok, akik a felnőttkor küszöbén állnak, és egyre gyakrabban találkoznak olyan helyzetekkel, ahol már hosszabb távú döntéseket kell hozniuk, mint például az útkeresés a tanulmányok, a felsőoktatás, a szakmai képzések területén, az első munkahely megválasztása, saját lakás, albérlet kiválasztása.
Ezek a döntéshelyzetek pedig nehéz súlyként nyomják a fiatalok lelkét, és el is vezethetnek a kapunyitási pánikhoz, ahonnan a kivezető útra nem biztos, hogy rálelnek egyedül.
Mivel a fiatalok és a felnőttek között mindig is leküzdendő akadályt jelentettek a generációs különbségek, így ebben a helyzetben is fontos, hogy a nevelő, szülői közeg megtalálja azt a kommunikációs környezetet, ahol úgy tud segíteni, hogy nem érzi azt az ifjú tehernek.
Hitelesen és lényegre törően
Nem is gondolnánk, hogy milyen sokat jelent a fiatal korosztály számára a hitelesség. Nem szeretik a mellébeszélést, rögtön átlátnak a szitán, de ha a felnőtt őszintén, a saját életében megélt tapasztalatokról beszél, akár önironikusan is felidézve a csetlő-botló történeteit, sokkal könnyebben elnyeri az ifjú bizalmát. Viszont arra is törekedni kell, hogy a történetek ne legyenek terjengősek. Ez a generáció információbőségben él: rengeteg impulzus éri őket naponta. Ezért a hosszú körmondatok, unalmas prezentációk helyett strukturált, gyorsan fogyasztható üzenetekre fogékonyak.
– Az egyoldalú kommunikáció idejének vége. Szintén a digitalizációs kor problematikája, hogy egyre nehezebb kivívni a hosszantartó figyelmet. Főleg a száraz elméleteket, tényeket tekintve. Számukra ez kihívás, és az előadónak vagy tárgyalónak is. Nem azért, mert nem bírnak téged vagy az anyagot, hanem a figyelem fenntartása gyerekkoruk óta rövidül. Ezt is interakcióval lehet feldobni. Kisebb darabokra szedni az átadandó információt – írta a témáról korábban Dr. Bernschütz Mária, generáció -, trendkutató.
Párbeszéd és közvetlen, érthető nyelvezet
A „Z” generáció nem passzív befogadó. Szívesen vesz részt a beszélgetésben, véleményt formál, kérdez, ezért érdemes kétirányú kommunikációs helyzetet teremteni, ahol a fiatal azt érzi: számít a hangja, kíváncsiak vagyunk a véleményére. Kérdezzünk tőlük, adjunk teret a visszajelzésnek, mutassuk meg, hogy az ő szempontja fontos, és most közösen gondolkodunk.
Oda kell figyelni a társalgási stílusra is. A „Z” generáció értékeli a természetességet, de hamar kizökken, ha egy felnőtt túlerőlteti a „fiatalos” stílust, ne akarjunk mindenáron az ö nyelvén megszólalni, mert akár nevetségesen is hathat, ha erőltetjük a szlenges nyelvezetet, a fiatalos beszédet, hiszen az nem a felnőttek kommunikációs közege.
Használjuk a fiatalok csatornáit
Lépjünk be a „Z” generáció kommunikációs tereibe is. Megtartva a fent leírt kommunikációs stratégiákat, keressük őket, üzenjünk nekik azokon a platformokon is, ahol otthonosan érzik magukat. Ők már digitális bennszülöttek, szinte együtt nőttek fel a technológiával. A közösségi média, a hálózatiasság, az azonnali reakciók már az alapértékük.
Kereshetjük őket cseten, küldhetünk nekik rövid videókat, képeket. A személyes kommunikáció gyakran okozhat nekik stresszhelyzetet, ezért fokozatosan közelítsünk hozzájuk, ha pedig már együtt ülünk velük az asztalnál, elővehetjük a telefont és használhatunk, mutathatunk nekik különböző tartalmakat, amivel gazdagíthatjuk a tárgyalt témát.
A kulcs tehát az, hogy bármilyen célunk is van a kommunikációval, tegyük azt érdekessé a fiatalok számára, kezeljük őket partnerként, érdeklődjünk a véleményük iránt és őszintén beszéljünk, fogalmazzunk tisztán, lényegre törően.
