A „digitális cumi” kifejezést egyre gyakrabban olvashatjuk a szakirodalomban és hallhatjuk szakmai körökben, mégis kevesen értik pontosan, mit is takar ez a jelenség. 

Ez a szóhasználat nagyon jól kifejezi azt a jelenséget, amikor a csecsemők, kisdedek, kisgyermekek nyugtalanító, fájdalommal járó érzéseiket, unalmukat, dühüket vagy sírásukat nem egy szerető családtag, felnőtt megnyugtató jelenlétével, hanem egy képernyővel „csillapítják”. A klasszikus cumi a baba veleszületett szopóreflexére épít, ami egy ösztönös, megnyugtató mozdulat. A digitális cumi azonnali ingerrel, színes képekkel és hangokkal kínál gyors megoldást, csak éppen nem a szájnak, hanem az idegrendszernek. A probléma nem a technológia létezésével és robbanásszerű fejlődésével van, hanem azzal, hogyan és milyen életkorban használják a digitális eszközöket a gyermekek. A gyermekek fejlődését nézve, a 0–3 éves kor az idegrendszer legintenzívebb fejlődési szakasza. Az agy és az idegrendszer fejlődése biztosítja és támogatja a gyermekeknél a mozgásformák és koordinációk, az érzékelés, különböző reakciók, a kommunikációs készség, a figyelem és a tanulási készségek, valamint a szociális készségek és érzelemszabályozás kialakulását. Ezeket nem lehet passzív képernyőnézéssel elsajátítani – szükségesek az emberi társas kapcsolatok, a sok mozgás, a világ felfedezés és érzékszervi tapasztalatok. Amikor a gyerekeket minden sírásnál vagy unatkozáskor képernyő elé ültetik, vagy képernyőt adnak a kezükbe, azzal nem csak a helyzet megoldását várják egy külső eszköztől, hanem sajnos így nem adjuk meg azt a lehetőséget a gyerekeknek, hogy megtanulják önmagukat megnyugtatni és az érzelmeiket szabályozni.

Az tudott, hogy a képernyő gyors, intenzív jutalom ingerei dopamintermelést váltanak ki a szervezetben, ami rövid távon lehet, hogy nyugtat, de hosszú távon viszont egyre többet és többet kíván. Ezzel felnőttek is így vannak, akiknél a függőségi mintázat nagyobb hangsúlyt kap, és szinte már minden szabad percben automatikusan a telefonjukhoz nyúlnak, mert nincs más, ami lekötné a figyelmüket. Nem szabad elfelejteni, hogy a gyerekek esetében az agy még sokkal formálhatóbb, így a hatás mélyebb és tartósabb. Arról már nem is beszélve, hogy milyen tartalom az, amit a gyermek néz. Sokszor azt hisszük, hogy a korosztályi besorolás esetén nem lehet gond. Felnőttként is láthatjuk, hogy a mai mesék már sokkal intenzívebbek, a színhasználat vagy akár az effektek terén. Gyorsabban változnak a képkockák, (vibráló kép, gyors és erősödő stimulusok), feldolgozatlan mennyiségű információ zúdul egyszerre a gyermekre, és mind hatással vannak az idegrendszerre.

Az érzelmi fejlődés tekintetében is súlyos következmények alakulhatnak ki. A gyermeknek szüksége van arra, hogy lássa és utánozza a szülő arckifejezéseit, testbeszédét, hallja a hangját és reagálhasson rá. Emlékezzünk csak arra, mikor egy édesanya rámosolyog a gyermekére, és ő visszamosolyog, milyen sok érzelmi kifejezés történik abban a pillanatban. Ez az interakció fejleszti az empátiát, az érzelmek felismerését és a kapcsolódás képességét. A képernyő viszont nem reagál, csak szórakoztat. A gyermek így nem tanulja meg értelmezni a valós érzelmi helyzeteket, ami később kapcsolati nehézségekhez vezethet. 

Fontos hangsúlyozni: a digitális eszközök nem ördögtől valók, hanem igenis a társadalom részét képezik, hisz ebben a robbanásszerűen fejlődő digitális világában nőnek fel a gyermekeink. A probléma akkor kezdődik, amikor a digitális eszközökkel helyettesíteni kezdik a szülői jelenlétet, a közös játékot vagy az érzelmi kapcsolódást. A képernyő lehet hasznos eszköz későbbi életkorban, tudatosan használva, megfelelő időkorláttal és tartalommal, de nem lehet „nyugtatószer-fájdalomcsillapítószer” az első életévekben.

Védőnőként és prevenciós szakemberként, kiemelt figyelmet kell fordítani a gyermekek egészséges fejlődésére, és ennek nyomon követésére. Mind a hazai és külföldi szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy nincsen a gyermeknek 0-2 év között, de akár 0-3 év között szüksége digitális eszközre. Emlékezzünk csak arra, hogy a szabadban kint töltve az időt, mennyi élményt, ingert lehetett gyújtani egy gyermeknek. A védőnő kiemelten kezeli a digitális eszköz kérdéskörét akár már a várandósság alatti edukációval, figyelemfelhívással. A család gondozása során ellátja a szülőket információkkal a képernyőhasználat hatásairól és veszélyeiről. Szülők figyelmébe ajánlja, hogy a legjobb „digitális cumi-ellenes” megoldás nem technológiai, hanem emberi: idő, figyelem, ölelés, közös játék és valódi jelenlét. Ezek azok az élmények, amelyekre a csecsemő, kisded, kisgyermek testi (kiemelten agyi) és lelki fejlődése épül, és amelyeket semmilyen színes kijelző, digitális eszköz nem tud pótolni.