A kapunyitási pánik olyan élethelyzeti krízis, amely a felnőtté válás küszöbén jelenik meg, amikor az ember először szembesül azzal, hogy a döntéseinek súlya van, az önállóság, a szabadság romantikus vágyálma, ami kamaszkorban még olyan vonzó volt, most berúgta a szobaajtót, és megérkezett minden nehézségeivel együtt.
A pszichés nyomás már a tinédzser kor vége felé is jelentkezhet, amikor a továbbtanulás irányait kell meghatározni, és egészen a 30-as évekig is kitolódhat, mert nem igazán állt össze még az ifjú „életcél-csomagja”, nem karakterizálódott még teljesen az önképe.
Most sorra vesszük az öt leggyakoribb és legjelentősebb félelmi faktort, amivel szembe találja magát az életkezdési szakaszban a fiatal. Ezekhez pedig párosítunk olyan megoldási stratégiákat is, melyek a pszichológus szakma a leggyakrabban említ és kutatások is alátámasztják hatékonyságukat.
- A KÜLSŐ NYOMÁS, A LELKI PRESSZIÓ
Azok az elvárások, amiket a szülői, nevelői környezet támaszt a fiatalok felé már évtizedek óta, a mai korban már kissé idejét múltak, és erről már több pszichológus is beszélt. A kapunyitási krízis kiindulópontja lehet ugyanis az, hogy a fiatal folyamatos megfelelési kényszerben lép rá a felnőtté válás útjára. Olyan elvárásokat támasztanak irányában, miszerint ideje élethivatást választani, ehhez egy jó iskola, szakma kell, miközben a párválasztást is sürgetik.
Ezzel szemben a modern környezet sokkal nyíltabb, információdúsabb a 21. században, így a szülői felelősség kérdése is felmerülhet e presszió csökkentésében.
A fiataloknak egy olyan támogatói környezetet kell teremteni, ahol nem teherként nehezedik rájuk a sok kérdés a jövővel kapcsolatban, hanem átformálódik segítő, az útkeresésekben lehetőséget, tapasztalatot felmutató beszélgetésekké. Minden kapunyitással kapcsolatos félelmet ez a teher alapoz meg és ennek az oldása tesz könnyebbé.
- ISKOLAVÁLASZTÁS, TANULMÁNYOK
A szorongások sorában talán a továbbtanulással kapcsolatos félelmek jelennek meg előszőr, a tinédzser korban jön el annak az ideje, amikor azt érzi a fiatal, hogy ez itt már egy életre szóló döntés. Pedig nem az. Ezt kell benne ismét csak a szülői és nevelői közegnek megerősíteni.
Ma már nem hátrány sőt, gyakran előny is, ha a tanulás területén többféle tapasztalatot is gyűjtünk. Ha a választott egyetemi szakon nem érezzük magunkat komfortosan, akkor bátran lehet váltani. Ki is hagyhatunk egy vagy két évet, miközben elvégzünk egy szakmai képzést azon az új területen, amely felkeltette az érdeklődésünket. Legyen a tanulás az életút folyamatának a része, olyan terület, ahol nem létezik elvesztegetett idő, mert az mind tapasztalattá minősűl. Pontosan úgy, ahogy később a munka világában.
- PÁLYAVÁLASZTÁS, MUNKAHELY
A munkakeresésben is fontos a presszió felszámolása, és nagyjából ugyan az a hozzáállás segíthet a fiatalnak, mint a tanulmányokkal kapcsolatban. Ahogy korábban Golob András pszichológus is fogalmazott egy interjúban: legyen ez az időszak is még az útkeresésé, legyünk velük türelmesek, hagyjuk, hogy kialakuljon a felnőtt énkép, gyűjtsenek tapasztalatot, és ne nyomja őket a hosszú távú döntések súlya. Ha egy munkahely nem megfelelő, mert kényelmetlenül érzi magát benne a fiatal, nem okoz neki örömöt, akkor váltson. Próbáljon ki több állást is, akár egészen eltérő területeken, mert itt is igaz, amit fent a tanulással kapcsolatban már írtunk: ezek csak állomások az útkeresésben, lehetőségek, tapasztalatszerzés. Rá fog majd találni az ifjú arra a hivatásra, amelyben otthonosan érzi magát, megéli a tudását és hosszú távú perspektívákat is lát majd benne.
- A LAKHATÁSI KÉRDÉSEK
Ez a terület is szorosan kötődik az előző kettőhöz. Itt az út kettős. Maradhat a „Mamahotel” is vagy az albérletbe költözés barátokkal, ismerősökkel. Mindkettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai is. De a szülői környezet itt is lényeges segítséget adhat, ha nem követel, hanem támogat és akár saját példákon keresztül ad tanácsokat.
- CSALÁDALAPÍTÁS
Az egyik legérzékenyebb pont lehet a párkeresés és a családalapítás pressziója egy fiatal számára, hiszen ez már igazán az intimszféra területe, a legbelsőbb lelki és testi útkeresés, ami szép, de bizonytalan és frusztrációkkal is tűzdelt ösvény. A pszichológia azt tanítja, hogy ez az a terület, amit már a serdülőkorban érdemes nagy óvatossággal és figyelemmel kezelnie a szülőknek. Itt már sokszor semmi eredményre nem vezet és nem ad segítséget, ha direkt és erőszakkal követeljük a lépeseket vagy a változtatásokat. Hagyni kell, amíg felénk fordul a fiatal, mert azt bizony észre lehet venni és a tanácsokat ismét csak saját példákon keresztül, szinte baráti támogatással adjuk.
Összegezve talán úgy vegyíthetnénk két mondatba a kapunyitási krízis legnagyobb félelmeinek a feloldását, hogy a szülői, nevelői és baráti közeg felelőssége kiemelten fontos. Át kell formálni az idejétmúlt elvárásokat támogatói tartalommá, ahol tudatosítjuk a fiatallal, hogy nincs még életre szóló döntés, nem dől össze a világ, ha nem sikerül az első munkahelyválasztás, mert egy útkeresési fázist él most meg az ifjú, amely még mindig egyfajta tanulási szakasz, melyben csak lehetőségek és tapasztalatok vannak.
