A felnőtt létet a kamaszkorban a szabadság szinonimájaként is forgatják gondolataikban a fiatalok. Vonzzák, vágyják az önállóságot, de amint egyre közelebb kerültnek hozzá, megérkezik a szorongás is: a félelem az ismeretlentől, a döntések súlyától. A támogató szülői háttér sokat segíthet abban, hogy ez a félelem motivációvá formálódjon.

A kapunyitási krízis az identitáskeresés és az instabilitás időszakához kötődik, ekkor kellene stabil, felelős döntéseket hozni az életről. Azt is mondják szakemberek, hogy a mai fiatalok többet szenvednek, mint a korábbi generációk huszonévesei, amit már tudományos felmérések is alátámasztanak. Az identitáskeresés akkor zárulna le, mikor már pontosan tudja az egyén, hogy kicsoda, hol a helye a világban, mik a céljai és látja az utat, érti a feladatait. A mai korban azonban sokkal több a kihívás, információ és szélesebb a lehetőségek tárháza is.

Viszont a kapunyitási pánik folyamatában sokat segíthet a támogató közeg – elsősorban a szülői, nevelői háttér az, ahol át lehet formálni a szorongás érzését amolyan lehetőségkereséssé, egyfajta pozitív motivációvá.

Vitathatatlan a szülői felelősség

– Az egyik aspektusa, ami miatt a kapunyitási pánik erősödik, hogy a fiatalokkal szembeni elvárások nem igazodtak a mai korhoz, ugyan az a teher nyomja kívülről a felnőttkort elkezdő ifjút, mint évtizedekkel ezelőtt, hogy már huszonévesen találja meg a párját, az élethivatását, legyen lakása, alapítson családot stb.  – véli Golob András pszichológus, aki a Pécsi TV csatornáján fejtette ki, hogyan tudjuk segíteni, hogy a fiatal ne érezze elviselhetetlennek ezt a súlyt.

– A nevelésük során lehetne változtatni ezen a presszión, és bevezetni a moratórium fogalmát, ami azt jelenti a pszichológiában, hogy legyen ez az időszak is még az útkeresésé, legyünk velük türelmesek, hagyjuk, hogy kialakuljon a felnőtt énkép, gyűjtsenek tapasztalatot, és ne nyomja őket a hosszú távú döntések súlya. A szülők felelőssége, hogy a gyerek fejlődésében támogassuk ezt az identitáskereső szakaszt is – emelte ki a szakember.

A „mentalizáció” kiemelkedően fontos

Szó esett arról is, hogy milyen kompetenciákat érdemes fejleszteni ebben az életkorban, hogy könnyebb legyen az átmenet.

– Talán az érzelmi intelligenciával kezdeném, annak is azzal a részével, amit mentalizációnak hívunk, melyben a mai felnövekvő generáció kicsit mintha kevésbé lenne jártas. Ezt azt jelenti, hogy az emberi kapcsolatokat hogyan tudom kezelni, mások szándékát, vélekedését, érzelmi állapotát, miként tudom leolvasni, azokra milyen reakciókat adok. Egyre kevesebb már a közvetlen beszélgetés, mert a kommunikáció áttevődött a digitális térre. Azt a szcénát kellene újra megteremteni, amikor a gyerekek még együtt bandáztak, vigyáztak egymásra – fejtette ki Golob András, aki szerint mindez abban is segítséget jelenthet, hogy a jelentudatosságot (mindfulness) tudják gyakorolni.

– Ne a túlgondolást éljék meg, ne a jövő következményei zakatoljanak a gondolataikban, hanem az itt és most, éljék meg a jelent. Ehhez jók a kortársakkal a közös élmények. Amikor olyan pillanatokban lehet részük, mikor önerőből, a szülőktől függetlenül, a társaikkal formálják a pillanatokat – emelte ki a szakember, aki szerint mindezek sokat segítenek abban, hogy átforduljon a szorongás, izgalmas várakozássá.

Formáljuk át!

– Képzeljék el, hogy milyen jó felnőttnek lenni, élvezni, hogy önállóak és szabadok. Át kell formálni a felnőtt élettől való félelmet. A szülő legyen támogató, de ne terhelje a gyereket az elvárásaival, segítsünk a választásban, de ne követeljük meg azt. Tudatosítani kell az ifjúban, hogy valódi veszélye ennek a helyzetnek nincsen, nem jön el a világvége, ha a változtatom a tanulmányaimat, a munkahelyemet – szögezte le a pszichológus.

Úgy tudja a szülő segíteni a biztonságos leválást, ha van kiről, van miről leválni, tehát jelen vagyunk egymás életében. És mivel a szülő sokkal tapasztaltabb az önállóság területén, segítse, támogassa a fiatalt, de a direkt tanácsadás, instruálás nem megfelelő, inkább mutassunk egy magabiztos felnőtt modellt.

Ezekről a problémákról egyébként a szülőknek is beszélniük kell a kortársaikkal, jöjjenek össze, osszák meg egymás között a tapasztalatokat.