Digitális szülőség és adatlábnyom: a családi kommunikáció átrendeződése a posztmediális korszakban

A digitális környezet ma már meghatározó tényezővé vált a gyermeknevelés kommunikációs folyamataiban, és a családi interakciók jelentős része mediatizált közegben is jelen van. Az „always-on” kultúra a családi kommunikáció tükrében annyit tesz, mint, hogy a tagok elérhetőek maradnak egymásnak az állandó online jelenlétnek köszönhetően, amivel adatokat generálnak minden pillanatban. Mindez alapjaiban írja át azt, hogy mit jelent a családok életében az intimitás, a határ és az autonómia a gyermeknevelésben.  

Sharenting: a helyettesítő döntéshozatal kérdése

A gyermek online jelenléte olyan adatlábnyomot hoz létre, amelyet ő maga még nem kontrollálhat, ezért a szülő kommunikációs döntése ebben az időszakban helyettesítő döntéshozatalként is értelmezhető. 
A digitális szülőség egyik legnagyobb etikai és prevenciós kérdése ma az, hogy kinek a joga a gyermek történetét megosztani? A szülői láthatóságvágynak ma valós digitális ára van. A szülői tartalommegosztás sokszor jószándékú identitásépítés, mint például, hogy „büszke vagyok a gyermekemre”, ezért megosztom, hogy kitűnő a bizonyítványa vagy épp megnyert egy versenyt, azonban mindez egy olyan nyilvános térben történik, ahol a gyermek online lenyomata kontrollt veszíthet. A sharentingnek hosszú távú identitás, önértékelés és biztonsági kockázata van: a gyermek saját narratíváját a platformlogika felülírja. 
A digitális szülőség: felelősség a kapcsolati tér újrarendezésében

A szülő elsődleges szerepe kettős:

• védelmi funkció – a határok, keretek, hozzáférések alakítása
• kommunikációs funkció – a kapcsolati jelenlét minőségének fenntartása

A digitális szülőség lényege nem a tiltás, hanem a biztonságos, kísérő szerep, személyes jelenlét, közös feldolgozás és reflexió, hiszen a gyermek érzelmi regulációja továbbra is elsősorban az emberi kapcsolódás tereiben épül, nem kijelzőn, nem algoritmusban.
A családi kommunikáció egyik legfontosabb kérdése mára az lett, hogy miként tartjuk fenn az emberi, kapcsolati funkciókat egy olyan digitális környezetben, amely folyamatos inger- és figyelemelvonást termel?
A digitális szülőség nem technológiai tudás elsődlegesen.
Kommunikációs kompetencia, amelyet ugyanúgy fejleszteni és gyakorolni kell, mint minden más kapcsolati készséget.